2014. július 19., szombat

A TORTA

fotó: SZERDA ZSÓFI

Életem elsö "hivatalos" - (majdnem azt írtam hivatásos, hivatásos zongoratanárnőtortája :) ),  és első vegán tortája az unokahugicám szülinapjára.
Ebben az esetben úgy gondoltam mellőzöm a " na nézzük csak hogyan is fog ez működni, ha ezt meg azt beleteszem"-et , hanem szépen beütöttem a google-ba hogy vegán piskóta, és megálltam annál, ami a legtöbb dícséretet kapta. Mert a piskóta az olyan. Ti is tudjátok. Nem adja mindig magát! Plánesöt tojás nélkül szeret rakoncátlankodni. Mindenesetre egy egész estét szántam  a tortára , hihi, aztán meg  ha kell, hajnalig is van idő, sejehaj... Végül is hova rohannék.. Tanulságos volt a tortagyártás, mert rájöttem hogy mért is találták ki az olyan dolgokat, mint pl. az aromák, vagy a festékanyagok, stb. Mert amíg én a rózsaszín tejszínhez : megmostam és kifejtettem a meggyet, aztán turmixedénybe raktam, és szétturmixoltam pici növényi tejjel, majd hozzáadtam a tejszínhez, addig ugyanaz a rózsaszín,  a festékanyaggal  csak egyetlen pici mozdulat lett volna, egy csepp, két csepp, és kész. Leesett, aha, erre jó ez a sok adalékanyag. Idő, s ezáltal pénz spórlás. De min? Végülis min spórolok majd? Az egészségemen, és hozzátartozóim, barátaim egészségén... Persze , ahogy csinálgattam a tortát, szépen lassan, nyugodtan , nálam is jelentkezett az a kis kukac ,az a siettetős ,hogy ugyanugyan , mit pepecselsz itt ennyit  , gyerünk már legyünk túl rajta gyorsabban...S visszakérdeztem, a siettetős kiskukacnak :),  hogy ugyan hova sietnék annyira ?? Ha most sietsz, még megcsinálhatod utána azt, meg azt, meg amazt is, utána ezt,meg ezt, meg emezt, volt a válasz. Na és? És, akkor még mindig mi van?  kérdeztem , na erre nem volt válasz. Mármint egy értelmes , elfogadható válasz . Haha, tessék , 1:0 Angi kontra kukac, ha már foci vb volt, most meg vizilabda eb.  Sokszor sietek, és rohanok és kapkodok. És jutottam valami extra nagy boldogsághoz, vagy gazdagsághoz ezzel? Nem, illetve a  sietéssel, a rohanással nem.   Szóval inkább amikor finoman, nyugodtan , érzéssel csinaltam, vagy épp ültem és NEM csinaltam semmit, na akkor történt meg a csoda. Egy - egy felismerés, rádöbbenés. Vagy csak kellemes harmónia bennem. Ebben a nyugalomban tudom észrevenni a jeleket, amik finoman a jó útra terelgetnek. És a nyugalomban  tudom meghallani a madárkák énekét, észrevenni  a csodaszép lepkéket a csodaszép virágokon....Nahát mondom, tanulságos volt ez a tortakészítés :)
A sokat dícsért vegánpiskóta receptje, ami nekem is összejött, az alábbi blogon található:
http://hobbifozocske.blogspot.com/2008/04/piskta-tej-s-tojsmentes.html
 Tényleg finom lett, puha omlós. Mivel nagyobb adagot szerettem volna, másfél adagot csináltam, s hozzá két fajta krémet.

Meggyes krém:
25 dkg kimagozott meggy
1 vaníliás puding
3 evőkanál méz
fél kiskanál fahéj (lehet több is, utánkóstolásnál kiderül :)

A meggyet 1 dcl vizzel kiturmixoljuk, ha nem lett belöle fél liter turmix, öntsünk hozzá annyi vizet, hogy fél liter legyen. Utána vaníliás pudingot főzünk , csak nem tejjel, hanem a kiturmixolt meggylével. Mindent valójában ugyanúgy csinálunk, mint ha snassz pudingot főznénk, csak tej helyett a meggyes turmixot használjuk,  tehát azt forraljuk fel, és ahhoz adjuk hozzá a kis hideg vizzel elkevert puding port, majd mikor kész, levesszük a tűzről, és hozzáadjuk a mézet. Hagyjuk kihűlni.

Csokis krém:
10 dkg magas kakaótartalmú feketecsoki
fél liter növényi tej
2 evőkanál kakaó
3-4 evőkanál teljes kiőrlésü búzaliszt
 5-6 evőkanál méz
3 evőkanál olaj

A növényi tejet ( amit én ebben az esetben úgy készítettem, hogy megfőztem a zabpelyhet vízben, s utána jól kiturmixoltam, nem szürtem le, mivel a krémnek nem ártott ha sűrűbb a tej) feltesszük főlni. A csokit kockákra tördeljük és a tejbe rakjuk. Mikor elkezdett főlni,  lassú lángra rakjuk, és bele szitáljuk a lisztet ( szitálás nélkül jártam már rosszul ezzel a krémmel, mert csomós lett), s közben kevergetjük, pici szitálás, pici kevergetés. Annyi lisztet rakjunk bele,(nekem elég volt a 3  púpos evőkanál) ameddig sűrű    krémet kapunk, ami nem folyik. Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a mézet, s hagyjuk kihülni.
Mikor a tészta kihült félbevágtam és megtötltöttem, a tetejét és a szélét pedig tejszínnel vontam be. Igeeeen, hopppá, mégis belekerült egy icipici állati tej :)
 
Örültem , hogy összejött ez a torta,  anyukám cukrásznősködött  sokáig, ezúttal is köszönet neki, mert beleláthattam a mesterségbe !                                                                
Ui: ha mégis sietni kell valahová, valamikor , valamiért, idézném a volt zongoratanárom, Insut: " Angéla, amikor sietsz, NYUGODTAN  siess ! :) Tanárúr önnek is köszönöm a jótanácsokat!









2014. július 8., kedd

TökRém LEVES

 Hozzávalók:                                                          
FOTÓ: SZERDA ZSÓFIA

és1kg tök ( ez a nyári , zöld tök)
1 nagyobb fej hagyma
fél kiskanál kurkuma
1 evőkanál facsart citromlé (de ki is lehet hagyni)

szójaszósz
bármilyen hidegen sajtolt olaj



A hagymát megtisztítjuk és felapritjuk kockára. Egy magasabb falú edényben pici olajon megpirítjuk . Mikor kezd "tükrösödni" , adjuk hozzá a kurkumát. Pirítsuk meg jól a hagymát (ne ropogjon utána a levesben:) ), kevergessük is közben. Mikor megpuhult, adjuk hozzá a nagyobb kockára vágott tököt, és öntsük fel vizzel, épp annyival, hogy ne lepje el teljesen. Födjük le, és főzzük puhára. Mikor megfőtt, vegyük le a tűzröl, hagyjuk 10-15 percet hűlni. Utána ízesítsük csak citrommal, sóval, szójaszósszal ízl szerint. Turmixoljuk össze botmixerrel, turmixgépben. Kész :) Egy jó tanács a  főzéshez: mindig akkor sózzunk, amikor  már elkészült a főztünk, hogy megmaradjon a tápértéke. Használjunk tengeri sót, legjobb lenne a finomítatlan.  Nemrég hallgattam egy előadást többek között arról is szó volt , hogy a Himalája só nem biztos hogy a legmegbízhatóbb, mármint hogy tényleg a Himalájáról származik.
 Aki szeretne többet tudni arról, hogy miért nem jó az egyszerü konyhai só, ezen a linken olvashat róla, s aki kényes az ilyen dolgokra, itt lehet rendelni tuti biztos finomítatlan sót :http://tisztaso.hu/
                                                 
fotó: SZERDA ZSÓFI