EGYTÁL ALMAMÁMOR

Fotó : SZERDA ZSÓFI

Van az, amikor "az élet jönni inkognitó, vágni engem nyakon" (Domonkos István ) . Kábé olyan nagyon, mint  amikor gyerekkorodban  a haverok a fejedhez rúgták a focilabdát, és utána jöttek a csillagok, sötétség ,segitsééég!!! ... Szóval  így jön az élet is néha, és  "seszósebeszéd",  lekever egy isteneset, olyankor én megszédülök, de  nem csillagokat látok, hanem magam, és úgy, mint ha egy másik embert szemlélnék, azzal a realitással. És abban a pillantaban nem is értem miért vagyok abban, amiben  ( és  most nem az újonnan turkált csíkos rucimra gondolok :) ), abban a szituációban, élethelyzetben...
   Fáj, fáj, juuj de tud sajogni egy csalódás, egy sérelem, egy elvesztés, egy  " de én nem ezt és nem így  szerettem volna"...  Nem tudom nektek ez  hogy van, de a  nyakleveseknek, végül is rájöttem (mert addig jár a korsó a kútra, ugye... ), van egy csomó jó tulajdonsága : 1. utána közvetlenül olyan tisztan látom az élethelyzetem, mint a  2 napos  zen meditácios elvonulás után, 2. mert az élet ilyenkor valojában felráz, és azt mondja, mondja? orditja hogy HALÓÓÓÓÓ, ébresztő! és a kezével egy másik irányba kezd el finoman tolni 3. mert lehetőséget ad hogy lezárjak valamit, ami már nem tartozik hozzám, csak eddig nem akartam észrevenni, mert könnyebb a kényelmesben  a megszokottban egyhelyben toporogni, és számolgatni a pókokat a sarokban, egy, kettő, három, tegnap még négy volt... 4. nagy lehetőség hogy tanuljak valamit magamról, mert ha jót  akarok magamnak és a világnak, akkor nem a másik embert, embereket fogom hibáztatni, hanem észreveszem, milyen gondolattal, szóval , cselekedettel, és mulasztással, és félelemmel vonzottam be magamnak ezt a szituációt. És akkor lehetöségem van rá, hogy levonjam a TANÚLSÁGOT. Ez nekem sokat segít, a nehéz helyzetekben. Van egy olyan erő ezekben a fájó pillanatokban, amit érdemes meglovagolni jó irányba, egy új irányba (mondjuk  a Brazil tengerpart felé, haha). Az olyan utcákat pedig, amiknek a nevei:  Szegény Én zsákutca , és  Majd Én Megmutatom körút  :), amennyire lehetséges hanyagolni .
S mivel ez nem a meghallgatlak sátor egy zenei fesztiválon, hanem a főzőcskézős blog, feledem a feketelevest  , s kifőzök  egy szebb életet  :p, és egy  szívemet, lelkemet melengető almás-fahéjas krémlevest :) S közben indul a zenécske is, finom az is, és nyugtató. Minden rendben van :)
https://www.youtube.com/watch?v=-fRo6kvfYWQ

Belevalók:

Fotó :SZERDA ZSÓFIA

3 nagy alma
1 evőkanál hidegen sajtolt olaj
1 evőkanál vaníliás pudingpor
3 evőkanál zabpehely
1 vaníliás cukor
1 kiskanál fahéj
10 szem szegfűszeg
3 csipetnyi őrölt gyömbér
pici kardamom, ha van otthon
1 dcl növényi tej, vagy 1 evőkanál növényi tejpor, esetleg snassz tejpor
másfél evőkanál facsart citromlé
3 evőkanál méz
 fejenként 1 evőkanál vagdalt dió, vagy pörkölt mogyoró, vagy mindkettő :)

Az almákat megpucoljuk, felnégyeljük és kicsumázzuk. Egy magasabb falú edényben az olajat felhevítjük, közben az almát felkockázzuk. Nem kell apróra. Beletesszük az olajba, és sütjük 2-3 percig, közben rászórjuk a fahéjat, gyömbért, kardamomot. A pici sütés után felöntjük az almákat annyi vízzel, hogy ellepje őket (vigyázzunk, az almácskák huncutok ! Könnyűek, és a víz felszínén maradnak, akármennyi vizet is öntünk rájuk ). Hozzáadjuk a szegfűszeget, a vaníliás cukrot, és a zabpelyhet. Hagyjuk hogy felforrjon. Közben a növényi tejben elkeverjük a vaníliás pudingot, vagy ha tejporunk van, akkor egy deci vízben elkeverjük mind a kettőt. Amikor felforrt a leveske, hozzáadjuk a pudingostejet, és kevergetjük 2 percig, majd húzzuk le a tűzröl, és hagyjuk állni 15 percet. Utána adjuk hozzá a mézet, és a citromlevét, és jön pici macera, mert ki kell szedni a szegfűszeget.Az nem baj ha 1-2 szem benne marad, csak ne az összes :) Ezért ha valakinek van őrölt szegfűszege, inkább azt rakjon bele negyed kiskanállal. Turmixoljuk, botmixereljük ki. Kóstoljuk, ízlés szerint ízesitsük. Szedjük tálkákba, a  tetejére szórjunk diót, mogyorót, és pici fahéjat.

  Buddha idézettel zárok , amit úgy szeretek, és olyan jó lenne tudni így élni folyamatosan: In the end only three things matter : how much you loved, how gentle you lived, and how gracefully you let go of things not meant for you.
( A végén csak három dolog fog számítani :mennyire szerettél, mennyire éltél szelíden, és mennyire könnyedén tudtál lemondani azokról a dolgokról, amiket nem neked szántak. )