UDVARIAS BIRSALMATEPSI

fotó: SZERDA ZSÓFI

Birsalma, mmmm,  nagymama kompótja, sajtja... Nosztalgikus. Ízét mikor érzem, ismét a nagyi kiskonyhájában ücsörgök a széken a "sparhet" mellett, lábam lóbázom, és várom a sárga kompóttal teli tálkát. És még cseszek a világra, nem nagyon érdekel más, mint a kompótkám, és már ettől teljes a boldogság.
"És az akarok lenni, ami akkor voltam, amikor az akartam lenni , ami most vagyok"- mondja a Rapülök   (Nem adom fel című számban).
A következő kajcsi kalória igényesebbeknek inkább köret egy finom gabonafasírt mellé (huu, gabonafasírt receptet még nem is írtam ide). Najóóó, húshoz is jó köret. Én csak egy finom körte kompotot csináltam hozzá szegfűszeggel, fahéjjal, mézzel, citrommal. És ha már nosztalgia, és nagymama, és régi korok ízek, akkor  Hot Jazz Band és félhomály , és cigarettavég, és fesspesti nő :)
 https://www.youtube.com/watch?v=KqJyIWiTYzA&index=8&list=PL1E8D0F368C32D38C

fotó: SZERDA ZSÓFI

3 személyre:
70 dkg krumpli
50 dkg birsalma
1 nagy fej hagyma
2 evőkanál vagdalt dió
1 kiskanál oregánó
só
hidegen sajtolt olaj
( ha van, 30 dkg batáta)

A sütőt bekapcsoltam 175 fokra.  A krumplit meghámoztam, majd kisebb kockákra vágtam. Egy jénait, vagy mélyebb falú tepsit kiolajoztam,  beleszórtam és elegyengettem a krumplit. Megsóztam picit, 2 evőkanál vizet ráöntöttem, és (alufóliával) lefedve beraktam a sütőbe. A hagymát meghámoztam, vékonyan félkarikákra vágtam, és ujjaimmal kicsit szétmorzsolgattam, hogy rétegei szétjöjjönek. A birset is meghámoztam, s a csumája körül  levagdosgattam a húsát, és kockákra vágtam azt is. 20 perc múlva kivettem a krumplit, és rászórtam a birset, a diót, a tetejére a hagymát, és megszórtam oregánóval, sóval, meglocsoltam 2 evőkanálnyi hidegen sajtolt olajjal. Lefödtem, és visszaraktam a sütőbe. Sütöttem fél órát, kivettem, és visszaraktam fedő nélkül még 10 percre, a sütőt már lekapcsoltam.
A 024 ben lehet venni batátát (szerbül slatki krompir). Igaz picit drága, de nagyon finom, jajj, teljesen beleszerettem. Kinézetre színe hasonló mint a krumplié, belűlről pedig narancssárga, alakja hosszúkás és duci, íze a sütőtök és a krumpli teljes harmóniája és egymásbaolvadása. 2 in 1 :)Én azt is raktam bele (a krumpliból akkor elég csak 50 dkg) meghámoztam, kockákra vágtam, és birs-hagyma-dió trióval együtt raktam a tepsibe.

Ha már a nagymamánál és a régi időknél tartunk:  valamelyik nap felcsaptam a Müller Péter Jóskönyvét. Mikor konkrétan jósolok belőle, van hogy legszívesebben a csukott ablakon keresztül dobnék vele kost a szomszédasszony szemeteskosarába (pedig visszanézve, szinte mindig igaza volt, haha). Szóval kinyitottam találomra a könyvet, és megragadott a gondolat:
"Udvariasság... ősi szemlélet szerint minden emberi lénynek van egy "udvara",
amelynek közepében lakik... Jól közelíteni valakihez nem csak azt jelenti, hogy nem gázolok az ő birtokára, hanem hogy a saját udvarom határáig sem megyek el. Manapság is törvény, hogy a kerítéstől meghatározott távolságon belül nem szabad fákat ültetni. Az égi rend is így működik.         A titok pedig nem csak az, hogy a kiszabott határokat betartom-, hanem az, hogy tisztelem az udvar közepén élő ember lényét , szellemét. "Tiszteld az embert!" - mondja Gorkij. Nem azt akivé tette magát, hanem azt, aki benne rejlik..."
 Van ezeknek a mondatoknak számomra egyfajta régi íze . Talán mert manapság  mint ahogy a birsalma, az udvariasság sem túlzottan  divatos nálunk. :) Félreértés ne essék, nem kioktatni szeretnék ezzel az idézettel, mert  perszehogy nem véletlen nyitottam ki a könyvet épp itt. Van mit tanulnom belőle. Megpróbálom  trendivé tenni a birsalmát :). Na meg  az udvariasságot is magamban. :)